Ropja már a félcipő,

Döng a föld alatta;

Úgyis elmegy, aki adja,

Az is, aki kapja.

——–

Mysty  Kata

Rózsadal

Vádaskodó idegent keresel;
Miért gondolod, az van ott belül?
Varázslókat kergetsz üveghegyen,

A hegy is csak ember: öregszik és meghal.
Megkopik gerince, változik a korral:

           Mysty  Kata

Ma olvastam...

Harmadnapra megenyhült az idő.
Nem volt olyan fájó már, hogy élünk.
Nagyon metszett még a friss levegő,

A Bosszúság csenevész,

Sanda, rút pofa;

Nyerít, mint a vén fuvaros

Legsántább lova.

  Tiszafa 
 
 
  Tiszafát ha látsz,

Rejtekén a kis kamrának
számos vonzó palack van;
féltestvérek nassolnának,

Kedves Alkotótársaim!

Kiegészítem azzal a bejegyzést, hogy az oldalon sima, mezei szerkesztő vagyok.

Szétesőben már a világ köröttünk.
Földanyánk jobbára bemocskolódott.