„…Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.”
Petőfi Sándor: A költészet (részlet)
Szeretkező vers (+18)
20 Feb
Posted by Braunel
Tűzviadalban a vágyunk, nem lehet oltani sem már;
paplan alatt a világ, édes a kéj, ami él.
Combjaid isszák csókjaimat, kitakarva a szent-vár.
Nyelvem a kelyheden, és ízed imádva remél...
Elveszed azt, mi tiéd, és lüktet a szádban a létem.
Bársonyos ajkaidért fényesen újra kinő,
majd a gyönyörben alél, és robban az álmom a fényben.
Nyugszik a szív szava már, s ringva megáll az idő...
- Braunel blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-




Hozzászólások
Gratulálok!
Egy tökéletes disztichon! Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyet tudnak írni.
Üdv. Balázs
Köszönöm Balázs.
Örülök, hogy tetszett.
Ez jó. Tetszik, és em csak témája miatt :-)
Az "ami él" és a "zenél" valahogy nem az igazi (nem rímnek, hanem sorvégnek a gondolathoz) az első vsz-ban, de a második versszak teljesen ott van. A tiéd után nekem vessző kívánkozna, hiszen új részmondat kezdődik. Ugyanígy az első vsz-ban a kéj és ami közé, a második vsz második szava (azt) után, ellenben nem kell az ajkaidért után.
Köszönöm Joe. Megfogadtam a tanácsaidat.
Örülök, hogy tetszett ez a kis szeretkezős agyszüleményem ...
:)
Tökéletes lett, de nem miattam, én csak a szerkesztők egyike vagyok, az a dolgom, hogy a helyükra irányíttassam a vesszőket :-)
Nekem is tetszett, és csak azt remélem, hogy nemcsak agyszüleményed. Mit kívánhatnék mást, mint további ilyen szépet!
:))
:) Hát nem csak az ...
Köszönöm Cecilia. :)