Szeretkező vers (+18)

20 Feb

Tűzviadalban a vágyunk, nem lehet oltani sem már;
paplan alatt a világ, édes a kéj, ami él.
Combjaid isszák csókjaimat, kitakarva a szent-vár.
Nyelvem a kelyheden, és ízed imádva remél...
 
Elveszed azt, mi tiéd, és lüktet a szádban a létem.
Bársonyos ajkaidért  fényesen újra kinő,
majd a gyönyörben alél, és robban az álmom a fényben.
Nyugszik a szív szava már, s ringva megáll az idő...
 

Hozzászólások

Gratulálok!

Egy tökéletes disztichon! Nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyet tudnak írni.

Üdv. Balázs

Braunel képe

Köszönöm Balázs.

Örülök, hogy tetszett.

fabijoe képe

Ez jó. Tetszik, és em csak témája miatt :-)

Az "ami él" és a "zenél" valahogy nem az igazi (nem rímnek, hanem sorvégnek a gondolathoz) az első vsz-ban, de a második versszak teljesen ott van. A tiéd után nekem vessző kívánkozna, hiszen új részmondat kezdődik. Ugyanígy az első vsz-ban a kéj és ami közé, a második vsz második szava (azt) után, ellenben nem kell az ajkaidért után.

 

Braunel képe

Köszönöm Joe. Megfogadtam a tanácsaidat.

Örülök, hogy tetszett ez a kis szeretkezős agyszüleményem ...

:)

fabijoe képe

Tökéletes lett, de nem miattam, én csak a szerkesztők egyike vagyok, az a dolgom, hogy a helyükra irányíttassam a vesszőket :-)

Cecilia képe

Nekem is tetszett, és csak azt remélem, hogy nemcsak agyszüleményed. Mit kívánhatnék mást, mint további ilyen szépet!

:))

Braunel képe

:) Hát nem csak az ...

Köszönöm Cecilia. :)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.

© Az Élő Magyar Líra Csarnoka